KEZDETBEN

A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közzé tartozik. Nem tudjuk, ki volt az első, aki alkalmazta, de feltételezhetően az emberek ösztönösen kezdték el először önmagukon, majd egymáson gyakorolni. Amikor megfájdul valamink, ösztönösen is odakapunk, dörzsölni, simogatni, nyomkodni kezdjük. Ezek a mozdulatok tekinthetők a masszázs alapjának, mely gyógyító hatásának és erejének felismerése után elindult hódító útjára.

Kr. E. 4000 körül vette kezdetét az írásjelek használata, ettől kezdve rendelkezünk információkkal róla.

Elnevezésének eredetét nem ismerjük pontosan, de származhat a görög massein (dörzsölni, gyúrni), a francia massage, a héber mases, az arab mass (kézzel simogatni, nyomni) szavakból egyaránt.

A fennmaradt írásos dokumentumokból láthatjuk, hogy fejlődése folyamatos volt a történelem során, kihatással volt rá a gyarapodó tapasztalatok, valamint az orvosi és egészségügyi felfedezések egyaránt.

MAGYARORSZÁG

Mátyás király (1443-1490) udvarában ún. dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata is. A fürdőmesterek folytatták tovább művelését, majd német – osztrák behatásra nálunk is tudományos szintre emelték e kezelési módszert.

XX. SZÁZAD

A XX. sz. első évtizedeiben a klasszikus masszázs mellett kialakultak a speciális masszázsfajták is. 1886-ban Gaskell doktor közli, hogy állatkísérletekkel bizonyította azt a tényt, hogy a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van. (szegmentáció elve) Gaskell eredményei hatására Head, 1889-1896 között vizsgálatokat végez a bőrtakaró és a belső szervek közötti összefüggéseket illetőleg.

Head és Mackenzie az idegreflektorikus összefüggéseket is kihasználták. 1898-ban Head felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezt a felismert szegmentális összefüggést 1917-ben Mackenzie továbbfejlesztette.

1929-ben Ruhman bevezette az ujjbegyes dörzsölő, valamint a bőreltoló masszázsfogásokat. Hatástanilag szinte megegyeztek a kötőszöveti masszázséval. Erőteljesen ingerelte a neurális és vegetatív úton befolyásolható képleteket. Szinte ugyanabban az időben (1929-ben) Elisabeth Dicke német gyógytornász Freiburgban, saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz.

Ez a technika neurovegetatív úton befolyásolja az emberi szervezet állapotát, zavarát. Freiburgban az Orvostudományi Egyetem klinikáján H. Teirich Leube és W. Kholrausch tíz év alatt kidolgozta a teljes testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét.

1952-ben Glaser és Dalicho kutatásaikkal továbbfejlesztették, egyszerűsítették a Mackenzie féle szegment-masszázst (a végtagok kezelésénél). Elméletét és gyakorlatát szakirodalomban foglalták össze.

Vogler 1928-as évben kezdte "periostealis kezelés" néven a csonthártyakezelést alkalmazni. 1953-ban P. Vogler és H. Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a periostealis masszázsról szóló könyvüket, mely a reflexiós zóna masszázs speciális eljárását (csonthártya masszázs) írja le.

A masszázs gyakorlata mind differenciáltabbá vált. A tudomány fejlődése mellett, ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait. Megállapíthatjuk, hogy a masszázs eljárásokat két külön álló vonal fémjelzi, az ázsiai és az európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de "dogmatikus filozófiájuk" más és más.